Első csoportba azokat a személyeket sorolnám, akik régen levizsgáztak, de nem volt alkalmuk járművet vezetni rendszeresen, a gyakorlati és elméleti tudásuk kissé megkopott. Gondolj arra, hogy amikor sikeres forgalmi vizsgát tettél, akkor számot adtál arról, amit tudsz. A sikeres forgalmi vizsga időpontjáig elértél egy olyan szintre, amikor az izmaid, reflexeid felkészültek, finommotorikus mozgásaid kialakultak, érzékszerveid megszokták a gyorsan jött ingereket, amelyre reakció idő alatt gyorsan és jól cselekedtél. Tehát a gondolataid megfelelően kialakultak (jó döntési képességek születtek), hogy mit, mikor, milyen módon és sorrendben kell végrehajtanod, és a közlekedési előrelátásod is kialakult! Ezek a képességek és készségek megmaradnak az emberben, az agyunk képes hosszú idő után is emlékezni. Sajnos a félelmeink gátolnak bennünket az újra kezdésben, ezért félünk a gépjárműbe vissza ülni vezetni.
Második csoportba azokat a személyeket sorolnám, akik most tettek sikeres forgalmi vizsgát, de
félnek még egyedül közlekedni, hiszen a gyakorlati oktatás alatt az oktató mindvégig jelen volt.
Ott volt melletted, bármikor bele tudott lépni a fékpedálba. Amikor kellett, a kormányt a helyes
irányba tudta fordítani, és emelkedőn induláskor a kuplungot helyetted is tudta kezelni! Minden
felelősség az oktatóé volt, most pedig minden felelősség a tiéd lett! Egyedül, segítség nélkül a
közlekedést el sem tudod képzelni.
Jó hírem van számodra! Ha már egyszer sikeres forgalmi vizsgát tettél, de bizonytalan vagy, gátlások alakultak ki benned, félsz bizonyos forgalmi szituációktól, akkor gyakorolj velem, és olyan szintre fejlesztem képességeid, hogy önállóan és magabiztosan is képes leszel a fővárosban közlekedni.
Elsősorban felmérem a KRESZ elméleti tudásod!
A közúti forgalomba pedig úgy megyek ki veled, hogy az alapoktól építem fel meghatározott sorrendben a legnehezebb és legbonyolultabb közlekedési szituációkig a vezetési képességeidet.